Jelenések – 8. rész

VIII.

Lassan tértem vissza régi életembe. Próbáltam a mindennapokban megtalálni a boldogságot, de nem jártam sok sikerrel. Hiszen Jason tőlem messze tanult, és senki nem volt mellettem, akivel megoszthattam volna gyarlóságom pillanatait. A mindennapos telefonhívások sokszor még fájóbbá tették a fiam hiányát, de átmeneti kedvetlenségem miatt nem boríthattam fel az ő életét, ami jó úton haladt. Dolgoztam a boltba, ami egyre jobban ment, hiszen ebben az új évszázadban az emberek elkezdtek egyre inkább a természetfeletti világ felé fordulni.

Winchesterékről azóta nem hallottam, eltűntek valamerre a poros amerikai országutakon. Bobby hallgatását nem tudtam nagyon hova tenni, de ő sosem volt egy könnyű ember. Egyszerűbbnek tűnt, hogy homokba dugtam a fejem, s próbáltam teljesíteni az angyalnak tett ígéretemet, és nem kerestem a kapcsolatot. S Castiel sem keresett fel azóta. Se az álmaimban, se valóságban.

A jelenések azonban nem maradtak abba. Valami elkezdődött azzal, hogy Dean kiszabadult a Pokolból. A sötét erők ugrásra készen várakoztak, ezt bizonyította Castiel jelenléte is. Valami oka volt annak, hogy az angyalok ismét közöttünk jártak. Előkotortam a könyvszekrényem mélyéről a Bibliát, és esténként elmélyültem benne. Mikor már tudtam újra gondolkodni, arra kerestem a választ vajon mi okból is menekítették ki Deant az Örök Kárhozatból. Mindig ugyanoda jutottam. Valamiért szükségük volt rá, valamit akartak tőle. Bár azt megfogadtam az angyalnak, hogy nem keresem többet őket, de a kutatással nem hagytam fel.

Sok közeli és távolabbi város antikváriumait kerestem fel, bár kevés információt találtam Lilith – ről, de az is elég volt ahhoz, hogy megrémítsen. Isten teremtette őt is, Éva előtt Lilith volt Ádám párja az Édenben. Lilith azonban túlságosan független jellem volt, nem engedte, hogy Ádám maga alá gyűrje. Szószerint nem akart a férfi alatt lenni.

– Az első emancipált nő – nevettem fel kínomban, mikor a lapokra szétesett könyvbe lapoztam egyet. Mikor a szemem rátéved a következő lapon feltűnt névre, megremegett a kezemben a rabbinikus irodalmi mű. Azázel, akinek imádatát egy ideig megtűrte Mózes, majd megtiltotta. – Mi folyik itt? – motyogtam magam elé, majd tovább olvastam.

Halloween előtt jártunk két héttel ekkor, mikor a hideg kandalló előtt ültem a vastag örmény szőnyegen, és elmélyülten tanulmányoztam a szétesett papírlapokat. Halkan követték egymást a Doors számok, amik pont odaillettek az esős októberi napba. Esteledett már, mikor megszólalt a dohányzó asztalon hagyott telefonom. Nagyot nyögtem, miközben felálltam, a többórás görnyedt hátú üldögéléstől minden tagom elgémberedett. A könyvet szétnyitva a szőnyegen hagytam, majd gyorsan felkaptam a mobilt mielőtt a hívófél megszakította volna a kapcsolatot. Dean neve jelent meg, majd tűnt el a szemem előtt. Bámultam a villogó szavacskát, amitől az egekbe szökött a pulzusom.

– Halló – suttogtam halkan, majd gyors torokköszörülést hallattam.

– Itt állok az ajtód előtt, de nem vágyom arra, hogy a képembe nyomjad a legelső tárgyat, ami a kezed ügyébe került. Beengedsz? – beszélt hosszasan Dean, és halk kaparászást hallottam a bejárat felől. Kinyomtam a hívást. Sok minden átfutott az agyamon, a lehetőségek, amik előttem álltak. Castiel reagálása a történetünk fordulatára, de végül meggyőztem magam, miszerint én nem szegtem meg a szavam. Dean teljesen magától jött ide, és erre nem tért ki az alkunk a szárnyas hírnőkkel.

Winchester a kocsija felé tekingetett mikor kitártam az ajtót. Sötétkék kabátja gallérját felhajtotta az eső elől és mikor visszafordult felém zavart, széles mosolyba szaladt a szája.

– Hello Deva! – tett felém egy lépést.

– Szia és Samet hol hagytad? – néztem el a háta mögé, de a fekete Impalán kívül mást nem láttam.

– Sammy egy közeli motelben van, és közölte, hogy nagyjából húsz percet ad nekem, mert pillanatok alatt kidobsz engem. Elég komoly összegben fogadtunk, szóval hálás lennék – nem fejezte be a mondatot, hanem hunyorogva figyelt rám.

Nem válaszoltam, hanem elléptem előle, és szabaddá tettem az utat, hogy beléphessen a házba.

– Most jöttünk Pennsylvaniából – haladt el előttem, és rögtön balra fordult a konyha felé. Nem ment be, csak éppen belesett. – Ritka elmebeteg ügyünk volt, először komolyan azt hittük, hogy Lugosi Béla Drakulája gyilkolt múmia és farkasember haverjával.

– Éhes vagy? – kérdeztem halkan, de válaszként megrázta a fejét.

– Benyomtam két szalonnás hamburgert idejövet. Szóval – paskolta meg a gyomrát – egyelőre jól vagyok.

Beléptem a sötét konyhába, de csak a hűtőig mentem el. Kivettem onnan két üveg sört, és a nappali felé tereltem a hívatlan vendéget. Figyeltem, ahogy Dean alaposan szemügyre vette a földön árválkodó könyv gerincét, majd lehajolt érte, és érdeklődve beleolvasott. Ahogy haladt a sorokkal, úgy komorodott el a tekintete.

– Mi ez? – csukta össze, majd a kandallópárkányra helyezte. Szájához emelte az üveget, és jóízűen kortyolta a hideg italt.

– Soha nem néztettek utána Lilith – nek? – ültem le a kanapéra, és felcsaptam a dohányzóasztalra a lábamat.

– A Coltot kerestük, mert az tűnt akkor egyetlen megoldásnak – sétált az ablakhoz. Az utcán gyéren világítottak az útszéli lámpák. Hallottam a hátam mögött, hogy Dean összehúzta a függönyöket, mire én felkattintottam a mellettem lévő állólámpát. Felcsendült a The End első akkordja Jim Morrison hangja kissé álmosítóan zsongott végig a szobán. Két tenyere a vállamra ereszkedett, és gyengéd erővel masszírozni kezdte. Az érintéstől apró remegés futott végig az egész testemen, mint amikor a hidegtől megborzong az ember, csak ez nem hagyott maga után kellemetlen utóérzést. Sőt, magam se tudtam, hogyan jutottunk el odáig, de pár pillanat múlva már a szófán térdeltem, és hevesen csókoltuk egymást. Meleg tenyere a hátamra tapadt, ujjaim már a farmergombjait kutatta.

– Ebből elég! – szakítottam ki magam erővel az öleléséből, és elhátráltam tőle. – Mindig ugyanaz, és én ezt nem szeretném. Nem így. Elég volt, Dean!

Beletúrtam a hosszúra megnőtt tincseim közé, és elfogódva néztem fel rá. Felkészültem nyers, gúnyos válaszára, de Dean némán figyelt engem. Felkapta az üveget és kiitta a sört belőle, majd mint egy fáradt vénember a kanapéhoz ment és lerogyott rá. Széles terpeszben ült, lassan lóbálta a kiürült üveget a lába között.

– Dean – ömlött végig bennem a részvét, hiszen sose láttam még ennyire maga alatt.

– Nem tudom mi zajlik körülöttem – szólalt meg nagyon mély hangon. – Egyre rosszabb minden. Sammel is gondok vannak, és én sem vagyok a régi.

Letette az asztalra a palackot, majd tenyerével végigsimított az állán.

– Mi van Sammel? – ereszkedtem le mellé. Féltörökülésben a jobb lábamat kényelmesen felhúztam a díványra, míg a másikkal a szőnyegrojtokat terelgettem ide – oda.

– Nagyon durva dolgokat vitt véghez, amíg tartottak a pokolbéli víg napjaim. – Hátra dőlt, nyakát a kanapé támláján nyugtatta. Behunyt szemmel feküdt, majd váratlanul felém fordult. – Találkoztam apámmal és az anyámmal. Meg volt a lehetőségem, hogy megváltoztassam az elcseszett múltamat, de nem jártam sikerrel. Igaz a szárnyas fejvadász megmondta a végén, hogy nem lehet változtatni az elmúlt dolgokon, de mióta érdekel engem mások véleménye.

– Várj – ráztam meg a fejem zavartan. – Túl sok az információ, amit rám zúdítasz, de kevés hozzá a magyarázat.

– Castiel visszavitt 1973 – ba, mikor apámék összejöttek, és kiderült, hogy anyám egy neves vadászcsalád sarja volt, amíg apámnak fingja sem volt az egészről – rándult torz fintorba az arca. Egyre döbbenten hallgattam Dean valószerűtlen időutazását, teljesen igaz történetét a szüleiről, Mary alkuját és nagyszülei korai halálát.

– Nagy a gyanúm, hogy Azazel és Lilith kapcsolatban vannak, azaz voltak – böktem ki mikor Dean elnémult.

– Ezt a könyv miatt gondolod? – bökött fejével a kandallópárkány felé. – Annyi lehet csak, hogy mindkettő egy rohadék dög, akiket el kell pusztítani.

– Lilith több, mint egy közdémon Dean. Valahol megtalálom a válaszokat, és az összefüggéseket, amik a segítségünkre lehet a legyőzésére.

– Akkor siess csibém – paskolgatta meg a combomat gyengéden -, mert sorra töri fel a pecséteket a ribanc.

– Milyen pecséteket? – néztem rá értetlenül.

– Istennek terve van velem – egyenesedett ki, és gúnyosan mosolyogva folytatta. – Azért adta ki parancsba tollas barátunknak, hogy ragadjon ki a Pokolból. Lilith az Apokalipszisre készül, magát a Sátánt akarja kiszabadítani. Talán csapni akarnak egy démoni orgiát. Kurvára kételkedtem benne, elhihetted. Hiszen még azt is nehéz volt elfogadnom pár hete, hogy létezik a menny, és lantművészek hadserege.

– Ezzel ne viccelj Dean – tolult könny a szemembe. – Ez komoly dolog, úristen.

Idegességemben felpattantam és csak álltam mereven bámultam magam elé. Fejemben kavarogtak az információk, és most értettem meg Castiel minden szavát. Minden kivilágosodott egy másodpercnyi idő alatt.

– Miért mondod el ezeket nekem? – fordultam felé.

– Nem ezt kérted pár hete? – szemlélt fura fintorral az ajkán.

– De – leheltem, és mennyire elcseszett ez az egész, hiszen az angyal ellentmondást nem tűrve intézte hozzám az égi parancsot. Amit nem oszthattam meg Deannel. Majdnem felnevettem az egész ügy képtelenségétől. – Mi a helyzet az öcséddel pontosan?

Dean félrenézett, nem akart erről beszélni. A családi üzlet még mindig túlságosan belső ügy volt a számára.

– Dean – ültem vissza mellé. – Sam elmesélte az egész Azazel sztorit, amikor meglátogatott engem. Szóval csak azt nem tudom róla, amiről te is most szereztél tudomást.

Hosszan nézett, mielőtt ismét megszólalt volna.

– Sam a puszta akaratával démonokat űzött ki a megszállt emberekből Ruby nevű démontyúk segítségével – dőlt ismét hátra.

– Ruby? – vontam fel a szemöldökömet az ismerős név hallatán.

– Ismered?

– Mikor utánad telefonáltam a nyáron, akkor ez a nő vette át a telefont az öcsédtől, aki merev részeg volt éppen.

– Még szinte ki sem hűltem, de a kurva már Samen dolgozott – villogott a szeme tele gyűlölettel. – Telebeszélte mindenféle őrültséggel Sammy fejét.

– És most?

– Megbeszéltük, és Sam befejezte Ruby – val.

– Biztos vagy benne, hogy vége?

– Igen, hiszek az öcsémnek, volt egy másik ügyünk, ami ráébresztette Samet, hogy rossz úton járt, mikor azt hitte, tudja kezelni a benne lévő sötét erőt. Cas pedig figyelmeztette, hogy nekik sem tetszik az öcsém munkássága. Ha nem állítom le, akkor ő fogja megtenni.

– Ez gondolom szíven ütötte őt – nyomogattam meg az orrnyergem két oldalát fáradtan.

– Ahogy én is – morogta.

– Összeverekedtettek? – ráncoltam össze a homlokomat.

– Nem verekedtünk, oda csaptam párszor neki – felelt rá daccal a hangjában. –Deva, te nem láttad mit művelt azzal a pokolribivel.

– A ökölharc akkor sem megoldás – ráztam meg a fejemet. – Ő az öcséd, aki teljesen magára maradt a halálod után. Egyedül és ki tudja hány démon, egykori ellenségetek volt a nyomában. Borzalmas lehetett neki látnia, ahogy meghaltál.

Dean nem válaszolt csak elgondolkodva bámult maga elé.

– Most már nincs egyedül – szólalt meg végül. – És nincs szüksége erre a sötét baromságokra.

– Lassan menned kellene – jöttek elő nehezen a szavak, de nem tehettem mást. Nem dönthettek másként.

– Ne küldj el! – húzott magához. Mereven simultam hozzá, nem akartam, hogy a szokásos módon érjen véget ez a találkozásunk is. Keze a tarkómat cirógatta, és lehelete égette a bőrömet. – Magam se tudom, hogy mi hajt ide hozzád. Hiszen te magad mondtad alkalmatlan vagyok bármiféle kapcsolatra.

– Te jó ember vagy Dean – suttogtam a szája sarkába, ajkam már az állát finoman ketté metsző vonalat súrolta. A fejemben most vesztettem el a csatát, képtelen voltam ellenállni Dean Winchester lehengerlő kisugárzásának.

– Talán érdemlek még egy esélyt? – csúszott szája a nyakamra. Minden egyes apró csóktól egyre inkább tombolt a vér a fülemben.

– Mire gondolsz? – húzódtam el egy kicsit tőle, és a szemébe néztem.

– Miért ne kezdhetnék új életet? – csúszott ki a száján, és láttam a megrebbent tekintetén, hogy maga is megdöbbent ezen. – Szebben és jobban is lehetne ezt az egészet.

– Ezt te sem gondolod komolyan? – fogtam arcát a két kezem közé.

– Szarok a pecsétekre, teszek Lilithre és az egész kurva világvégére – robbant ki belőle, és durván magához rántott. Vadul csókolt, a fogaink is összekoccantak a hevességtől. Hanyatt döntött a keskeny kanapén, és szétrántotta az ingemet. A gombok, mint ezernyi repesz reppent szét a szobában. Tenyere a hasamra simult, ujjbegyével éppen csak érintette az ördögcsapdát. Fölém hajolt. – Egész életemben a világot, és idegen embereket mentettem. Önző akarok lenni, Deva. Csak magamra gondolni, a saját életemre.

Nem válaszoltam, hiszen értettem őt, lágyan megsimogattam, mire az eltorzult vonások kisimultak az arcán. Úgy nőtt fel, hogy nem ismerte  a család védelmező szeretetét, az otthon melegségét. Motelekben, szörnyek s démonok között töltötte el a gyerekéveit, a kamasz élet minden kínját iskolákról iskolákra járva tapasztalta meg. Állandóan az öcsére vigyázott, és John katonaként nevelte fel a legnagyobb fiát. Nem tilthatja meg a Menny összes angyala sem, hogy szeressem őt, robogott át az agyamon a dac. Lassan sodortam fel a pólót a hátán, majd a fején át lehúztam róla. Szemem megrebbent mikor megláttam karján Castiel tenyerének vörös nyomát.

– Gyere még közelebb – csókoltam lágyan a száját, majd az arcom mellé vontam a fejét, és így feküdtünk egymáson hosszú perceken át. – Menjünk fel inkább – szólaltam meg végül, és gyengéden kibontakoztam az öleléséből. Előre siettem, hogy a hűtőből kivegyem a fehér bort, de a sötét helyiségben nesz ütötte meg a fülemet. Magam se tudom miképpen, de Castiel neve futott át az agyamon. Eljött, itt van, hogy számon kérhessen. Kihátráltam a konyhából és egyenest beleütköztem Deanbe, aki engem keresett.

– Mi a baj? – kérdezte, majd mikor látta a riadalmat a szememen berontott a konyhába, és felcsapta a villanyt. A helyiség üres volt, de én minden sejtemmel éreztem, hogy az angyal itt volt.

– Gyere – fogtam meg a karját, és húztam fel magam után a lépcsőn. Dean mosolyogva követett, többször megszakítottuk az utunkat csókokkal, ölelésekkel. A rajtunk lévő ruhadarabok száma minden egyes megtett méterrel csökkent, majd kifulladva estünk be a hálószobámba és zuhantunk az ágynemű közé. Dean meleg tenyere becsúszott a fenekem alá, és maga felé húzott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, és behunytam a szememet az élvezettől, mikor éreztem keményre duzzadt kígyójával mélyen belémhatolt. Karom ráfonódott Dean nyakára, közelebb simultam izmos mellkasához. Mélyen a számba csókolt, mikor nyöszörögve zuhantam a gyönyörszakadékába. Reszkettem az ölelésében, mikor egyre gyorsabban járt bennem, végül nagyot nyögve követett engem a kitaposott úton.

Hajnalban felriadtam. Fázósan húztam fel lábaimat a mellkasomhoz, és csukott szemmel tapogattam a takaró után. Mikor megtaláltam magamra húztam és résnyire kilestem a szemhéjam alól. Dean mozdulatlanul aludt mellettem, csak hátának körvonalait láttam, fejét teljesen a párnába fúrta.

– Deva  – hallottam a bársonyos hangot. Rémülten felültem és egy árnyék vált le a szemközti falról.

– Dean, ébredj! – nyúltam ki oldalra és ráztam meg a vállait, de ő továbbra is úgy feküdt ott, mint egy darab fa.

– Álmodsz Deva – jött lassan felém Castiel. A felbukkanó hold sugarai beóvakodtak a zárt ablaküvegen keresztül és megvilágította az angyal arcát, vonásai kiismerhetetlennek voltak. – Megállapodtunk.

– Nem kérheted, hogy elzavarjam – vékonyult el a hangom.

– De igen – állt meg mellettünk, és komoran tekintett le rám. Kinyújtotta jobb kezét és összezárt két ujjával a homlokom felé közelített.

A lassan megtelő hold beragyogta a szobát, az ágyat és rajta engem. Talán a közeledő Samhain ünnepének köszönhetően, de erőt nyertem a fényesen világító égitestből és éreztem, ahogy a testemet elárasztotta az az energia, amivel elhárítottam Brad szellemének gyilkos támadását. Feltérdeltem az ágyon, a testem köré tekert takaró szorosan rámsimult. A bennem megbúvó druida örökség ismét a segítségemre sietett és Castiel nem bírt hozzám érni. Csodálkozó pillantással engedte le a kezét.

– Most látom csak, hogy mi lakik benned – suttogta elfogódottan.

– Miről beszélsz? – pillantottam rá ijedten.

– Teljesítsd a megállapodásunkat – zárult be az arca.

 

Hangos rockzenére riadtam fel. Álmosan felkönyököltem a párnámon, és hunyorogva néztem ki a nyitott ablakon beömlő őszi napfényre. Megdörgöltem a szememet és döbbenten láttam a faliórán, hogy tíz óra elmúlt. Kimásztam az ágyból, magamra húztam a támlára dobott pólómat és a kifelé menet a lábamra gabalyodott bugyimba is beleugrottam. Kissé meghúzogattam a felsőm szélét, hogy hosszabb legyen és a dübörgő ritmusokat követve botorkáltam lefelé a lépcsőn, egészen a konyháig.

Dean Winchester kisimult, frissen borotvált arccal ült az étkezőasztal előtt, és teljesen elmerült a laptopjában. Mikor az asztalon lévő egyik papír kávépohár után nyúlt, felnézett.

– Jó reggelt szépségem! – szaladt széles mosolyba a szája. – Pár sarokra innen találtam egy normális helyet és hoztam fánkot, frissen főtt kávét reggelire.

Zavartan figyeltem őt, és fogalmam se volt róla, hogyan mondjam el neki, nem jöhet többet. Annyi mindent mondott el tegnap éjjel, átszakította a benne éket vert gátakat, amiket hosszú évek alatt hordott egyre magasabbra. Megbízott bennem, és én ezt most úgy fogom visszarúgni az arcába, amit nem fog túlélni a kapcsolatunk.

– Gyere, egyél te is – csapott a mellett lévő székre. – Ezt hallgasd! Egy farmer lenyakazta magát a saját láncfűrészével – olvasta fel hangosan Dean, majd nagyot harapott a fánkból és felnézett – Ez most vajon szimplán egy barom volt vagy démoni erők működtek St. Louisban?

Leültem mellé, és nagyot kortyoltam a valóban finom, meleg kávéból.

– Munkát keresel? – törtem le egy falatot a fánkból, de nem vettem a számba csak a bennem növekedő feszültségtől az ujjaim között morzsolgattam. Dean elértette a kézmozdulatomat, és határozott mozdulattal lecsukta a laptopot.

– Igazad van, nem erről szónokoltam tegnap – fordult felém, és kezét a combjára ejtette. – Itt maradok, és megpróbáljuk

– Valóban így gondolod? Ezt magad sem hiszed – tekintettem félre gyáván, mert nem bírtam a szemébe nézni.

– Tényleg még van egy kis dolgom, szokásos mentsük meg a világot. Tudod – vigyorodott el zavartan, majd elkomorodott a tekintete. – Mi a baj?

– Ez nem fog működni, Dean – löktem ki végül a szavakat.

– De tegnap este – szorított össze az ajkát. – Nem olyasféle beszélgetésre gondoltál?

– Valami olyasmire, de már nem fog menni Dean – horgasztottam le a fejemet.

– Ezt most kurvára nem értem! – csattant fel. – Nem ezt akartad? Nem ezért jöttél egészen Sioux Falls -ig, majdnem ezerötszáz kilométert autóztál, és most azt mondod, bocs de nem?

– Dean – fogtam meg a karját.

– Menj a fenébe, te hülye tyúk! – ordított rám. Felpattant a székről, felkapta a laptopot és elindult kifelé a konyhából, majd megtorpant. Visszafordult felém, vonásai kiismerhetetlenné tették, egy idegen állt előttem. – Kiadtam magam, elmondtam neked mindent. Az érzéseimet, a kétségeimet Samről. Meg erről a kurva pecséttörésről is beszéltem veled, erre te ma reggel közlöd, hogy nem fog menni.

Nem feleltem, hogyan is mondhattam bármit, hiszen az igazságot nem fedhettem fel előtte, hogy tiltják tőlem. Hogy a mi kapcsolatunkat elátkozták már akkor, amikor el sem kezdődött.

– Soha többet nem akarok hallani rólad! – szegezte rám az ujját. – Felejts el engem!

A bejárati ajtó csapódására riadtam fel.

– Dean, várj! – kiáltottam utána, majd nem törődtem a következményekkel kirohantam a házból, de már csak az óriási gázfröccsel kilőtt Impala után nézhettem, amint a következő saroknál eltűnt a szemem elől.

 

A könnyem egybe folyt a vízzel a tus alatt, de tudtam, hogy nem tehettem másképpen. Igazából nem Castiel fenyegetésétől tartottam, hanem felfogtam mire is gondolt az angyal. Dean Winchesternek küldetése van, és a két testvér az egész bolygó megmentésére készül, milliárdnyi életek múltak rajtuk.

– Istenem, milyen melodramatikus, mint egy olcsó ponyvaregény – nevettem fel keserűen és dühösen belecsaptam a zuhanyfülke műanyag ajtajába. Elzártam a csapokat, amikor halk nesz ütötte meg a fülemet, mintha szárnyak verődtek volna össze. Villámgyorsan elhúztam a tusoló ajtaját, és kiléptem a szőnyegre. A fürdőszoba azonban üres volt.

– Dean? – kiáltottam abban reménykedve, hogy talán visszajött, de nem kaptam választ. A törülköző után nyúltam.

– Dean valóban elment – szólalt meg az angyal mögöttem.

– Az istenedet! – ugrottam egy nagyot, és Castielre emeltem a frottír törülközőt, majd gyorsan magam köré tekertem. – Szabad neked egyáltalán pucér nőt látnod? Nincsenek valami szabályok a kukkolásra, hogy meddig mehettek el?

– Engem teljesen hidegen hagy a meztelenséged – hajtotta le kissé a fejét Castiel.

– Kösz, ez most kimondottan jót tett az alapjában is romokban heverő önbizalmamnak – mordultam rá, majd belebújtam a papucsomban, és mikor kifelé menet elcsattogtam mellette, szándékosan nekimentem. Castiel megrezdült az érintéstől, és két lépessel kitért előlem.

– Elment, elküldtem – szóltam hátra, és besiettem a szobámba. – Megnyugodhat a Nagyfőnök. Dean Winchester nem fog többet idejönni hozzám.

– Ennek így kellett történnie – válaszolt. A sírás ismét fojtogatott, mikor megláttam az összegyűrt lepedőn Dean nyomait.

– Persze, szerintettek. Kit érdekel egy ember élete, ha az egész planéta sorsa forog veszélyben? És én ezt az egyet szeretem – fulladt el a hangom.

– Pont most válaszoltál a felvetésedre – nézett körbe a szobában Castiel, hosszabb időre elidőzött tekintete a komód fölötti falon díszlő fagyöngykoszorún.

– Mit akarsz még tőlem? – csaptam ki a szekrényajtót, és dühösen húzogattam a vállfákon lógó ruháimat a rúdon.

– Deva – jött közelebb hozzám. – Mindennek és mindenkinek meg van a helye és a feladata a világban.

– Nem hiszek az eleve elrendelésben – förmedtem rá, és kikaptam a fekete farmernadrágomat, a vörösezüst csíkos vékony pulóveremmel együtt. – Isten parancsát követed vagy egy ostoba prófécia irányát?

– Az egy és ugyanaz, hiszen Istentől jön – fojtotta el mosolyát az angyal.

– Ebben nem lennék olyan biztos – zártam be a szekrényt, és az ágy felé indultam. – Egy dolgot tanultam meg a hitről, és az Istenről, hogy szabad akaratot adott meg nekünk embereknek, Veletek ellentétben. Tehát menj innen és teljesítsd kétség nélkül a parancsait – fogtam meg a mellem előtt összekötött törülköző sarkát.

Castiel szeme megrebbent, tudta mire készülök. Olyan váratlanul tűnt el, hogy bent akadtak a szavak a torkomban, de aztán annál hangosabban tört ki belőlem.

– Minden embernek született joga van ahhoz, hogy boldog legyen, és ti ezt veszitek el a Winchester testvérektől – kiabáltam utána. – Hallod te szárnyas birka? Menj a nyájad után, kövesd a hamis kolomp hangját!

Nem jött válasz a sértéseimre. Lerogytam az ágyra, majd rádőltem a párnára, belefúrtam az arcomat és zokogni kezdtem mikor Dean illata az orromba kúszott.

A telefoncsörgése riasztott fel, kócosan felültem az ágyon, majd lerohantam a fali készülékhez.

– Anya – hallottam Jason kissé ijedt hangját a vonal másik végén. – Nem jutott más az eszembe, de van itt egy kis gond az iskolában.

– Mi a baj? – kaptam a lebillenni készült törülközöm után.

– Éjszaka rémisztő zajok jönnek a falakból, és ma reggelre eltűnt az egyik tanár.

Negyedóra múlva már a kocsimban ültem, és Bobby – t hívtam, aki miután végighallgatta izgatott hadarásomat közölte, hogy hat és fél óra múlva Jason iskolája előtt találkozunk.